Weöres Sándor: Bóbita
6. kiadás, Móra, Bp. 1980. (Copyright Weöres Sándor 1955)
----------
TARTALOM
Ha vihar jő a magasból
Bújócska
Regélő
Medve-nóta
Így meg úgy
Pletykázó asszonyok
Tavaszköszöntő
Déli felhők
Leány-mondóka a katicabogárhoz
Mély erdőn ibolya-virág
Fiúk, lányok
Épül az ország
Ha nap süt a rétre
Ha a világ rigó lenne
Túl, túl
Biztatás
Egy szép domb idekékül
Távolból
A liba pék
Csupa fehér
Kocsi és vonat
Építők
A béka-király
Kis versek a szélről
Kánikula
Futózápor
Arany ágon ül a sármány
Paripám csodaszép pejkó
Forgós-ropogós
Füstös rajkók
A tündér
Buba éneke
Galagonya
Kergető
Altatódal
Csiribiri
Nádi csibe
Csali-mese
Falusi reggel
Haragosi
A kutya-tár
Vásár
Szüret után
Románc
Barangolók
Nyári este
A birka-iskola
Orbán
Suttog a fenyves
Száncsengő
Hat kis vers
Napsugár a levegőben
Munka és béke
----------
HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL
Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.
BÚJÓCSKA
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz.
REGÉLŐ
Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.
MEDVE-NÓTA
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen odumba."
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irígy,
Torkán mérges a mirígy,
Egyszer úgy, egyszer így,
Az irígynek sohse higgy.
Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.
PLETYKÁZÓ ASSZONYOK
Juli néni, Kati néni
-- Letye -- petye -- lepetye! --
Üldögélnek a sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
-- Letye -- petye -- lepetye! --
Bárki inge, rokolyája
-- Letye -- petye -- lepetye! --
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe
-- Letye -- petye -- lepetye! --
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
DÉLI FELHŐK
Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.
És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.
LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ
Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad :
Hol a malom, ahol őrlik
A tiszta buzámat?
Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetőre:
Hol a falu, hova visznek
Engem esküvőre?
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.
FIÚK, LÁNYOK
Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.
ÉPÜL AZ ORSZÁG
Sok új ház, mint kislányok sora:
Piros kendő, habfehér ruha,
Ha felgyúlnak esti villanyok,
Rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
Döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
Szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
Mint száz legény-csizma dübörög,
Tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
HA NAP SÜT A RÉTRE
Ha nap süt a rétre,
A rét közepére
Gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
Rakjunk güzü-csapdát,
Csattogjon a csillagos ostor.
És este a réten,
A rét közepében
Tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
Az északi széllel
Oda járjon vissza az álmunk.
HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
TÚL, TÚL
Túl, túl, messze túl,
Mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
Lófej-széles ibolya virúl.
Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.
BIZTATÁS
Hét-pupu zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.
Hét-karu zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
Meghúzzuk a kontyát.
Hét-fejü zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.
EGY SZÉP DOMB IDE-KÉKÜL
Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hűsölni és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.
Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.
Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnő.
TÁVOLBÓL
Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
A tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
Füstöt vet a kémény.
Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.
A LIBA PÉK
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
CSUPA FEHÉR
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
KOCSI ÉS VONAT
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.
ÉPÍTŐK
Szív dobban,
Szív dobban,
Kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
Még-szebben,
Még-jobban
Kalapács koppan, szív dobban.
Hej, rajta,
Hej, rajta,
Kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
Szivek a légben összeérnek.
Mély víznek
Két partja,
Nagy erős vashíd döng rajta.
A BÉKA-KIRÁLY
Nád alól és gőz alól
Vízi várból nóta szól,
Vízi várban zöld kövön
Dalol Ung király --
Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
És nótára hajladoz
Lepke és füszál.
KIS VERSEK A SZÉLRŐL
I.
Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?
II.
Fuj a szél, fuj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
III.
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.
KÁNIKULA
Szikrázó
Az égbolt,
Aranyfüst a lég,
Eltörpül
Láng-űrben
A tarka vidék.
Olvadtan
A tarló
Hullámzik, remeg,
Domb fölött
Utaznak
Izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
Kékségen
Sötét pihe-szál:
Óriás
Magányban
Egy pacsirta száll.
FUTÓZÁPOR
Csillog a bozót,
Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Addig a házig.
Vízben, sárban
Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esőt kivánok.
Ázott ingemet
Tűz mellé terítik,
Fázó testemet
Gyorsan melegítik.
Majd ha virág leszek,
Esőre nyílok...
Ázik a bozót,
Csillog-villog.
ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY
Arany ágon ül a sármány,
Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Arany égen ül a bárány,
Belezendít citeráján.
Piros alma szivem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
FORGÓS-ROPOGÓS
Sej-haj, folyóba
Sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
Se szeri, se száma.
Sej-haj, vadonba
Kivirít a gomba
Keményre, kerekre,
Ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj, fonóba
Sok a lány valóba,
Ki barna, ki szőke,
Sose fuss előle.
FÜSTÖS RAJKÓK
Füstös rajkók kimentek
Játszani,
Fűzes érre játszani kimentek.
Bűvös hangú fűzfasípot gyártani
Békás partra pihentek.
Füstös rajkók zenéltek
Szépeket,
Szittyós lápnak szépeket zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
Hujjogattak a szélnek.
Füstös rajkók -- tillári,
Tüllülü --
Így fütyültek: tüllülü, tillári --
Kedvüket a búborékos, mély sürü,
Sej, nem győzte csodálni!
A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
BUBA ÉNEKE
Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék --
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék --
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem --
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.
GALAGONYA
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
